Február 25-én Aaron Bushnell felgyújtotta magát a washingtoni izraeli nagykövetség kapujánál, hogy így tiltakozzon a Gázában folyó palesztin népirtás ellen. Az ellenséges kritikusok megpróbálták Aaron tettét elmebetegség következményének beállítani. Ezzel szemben Aaron döntése valójában politikai akció volt, amely mélyen gyökerező anarchista meggyőződéséből fakadt. A következő összeállításban Aaron összefoglalóját ismertetjük saját politikai nézeteiről, amelyet három közeli barátjának megemlékezése követ.

Aaron elmesélte a san antonio-i kölcsönös segítségnyújtási csoportban lévő társainak, hogy Cape Codban, egy nagyon keresztény-konzervatív fehér enklávéban nőtt fel. Donald Trump megválasztásakor 18 éves volt. 2019-ben lépett be a légierőhöz. Már a légierőnél szolgált, mikor olvasmányai és önképzés útján jutott el az anarchista politikához.

2023 februárjában egy dokumentumot készített, azzal a céllal, hogy segítse a csoportját még összetartóbbá tenni. Ahogy a csoport egy másik résztvevője elmondta nekünk:

„Aaron arra törekedett, hogy formalizálja és átgondoltabbá tegye néhány szervezési módszerünket. Úgy érezte, hogy a mély és nyílt megbeszélések lefolytatása kulcsfontosságú első lépés a hosszú távú bizalom kiépítéséhez. Létrehozott egy kérdőívet, hogy a kölcsönös segítségnyújtást végző baloldaliak különböző csoportjai kommunikálni kezdhessenek egymással.”

Ezekre a kérdésekre adott saját válaszaiban Aaron kijelenti:

„Úgy tekintek a munkára, amit végzünk, mint osztályharcra, mint visszavágásra, mindazzal szemben, amit a tőkésosztály folytat az emberiség többi része ellen. Ez meghatározza azt is, hogy hogyan akarok szerveződni, mivel úgy gondolom, hogy minden hierarchikus hatalmi struktúra szükségszerűen reprodukálja az osztálydinamikát és az elnyomást.

Ezért olyan egalitárius szerveződési formákban szeretnék részt venni, amelyek a kölcsönös segítségnyújtáson és szolidaritáson alapuló horizontális hatalmi struktúrákat hoznak létre, amelyek képesek felszabadítani az embereket.

A konszenzuson alapuló döntéshozatalt részesítem előnyben a demokratikus vagy szavazáson alapuló kormányzással szemben.”

Ugyanebben a dokumentumban Aaron azt is kifejtette, hogy miért elkötelezett a hajléktalanokkal szolidáris kölcsönös segítségnyújtási munka mellett:

„Mindig zavart a hajléktalanság valósága, már akkor is, amikor még konzervatív közösségben éltem. Hittem a szolidáris politika fontosságában és a hajléktalanság elleni fellépést az osztályharc egyik fő frontjának tekintem, a hajléktalanság ellen mindannyiunk érdekében fel kell lépni. A környezetemben élő hajléktalanok megsegítését erkölcsi kötelességnek, a társadalmi igazságosság és a ‘jó politika’ kérdésének tekintem. Ha ma nem állok ki azok mellett, akik nálam kiszolgáltatottabbak, akkor ki marad, aki holnap kiáll mellettem?

A kényszerű hajléktalanságot társadalmi kudarcnak és az emberiesség elleni bűncselekménynek tekintem. Hiszem, hogy senki sem érdemli meg, hogy megfosszák az alapvető emberi szükségleteitől. Hiszem, hogy a hajléktalanságot mint önkéntelen állapotot meg kell szüntetni.”

Az alábbi beszámolókban Aaron barátai osztják meg emlékeiket arról, hogy ki volt ő, és hogyan volt hatással az életükre.

Ha szeretnél tenni valamit Aaron emlékére, az egyik lehetőség, hogy adományozol a Palesztinai Gyermekek Segélyalapjának, amelyet végrendeletében említett.

---

Aaron örökké élni fog

Lupe

Aaron örökké élni fog. Tudom, mert mindenki, akit Aaron szeretett, egy darabkát a lelkében hordoz majd belőle, és mindenki, aki tanúja volt áldozatának, a lelkében fogja őt hordozni. Aaron tisztelte az életet. Tudta, hogy azzal, hogy feladja a sajátját, esélyt adhat a palesztinai embereknek, hogy megtarthassák a sajátjukat.

Aaron olyan volt, aki végérvényesen megváltoztatta létezésed szövetét. Tudod, mert életed hátralévő részében azzal a gondolattal kell majd megbírkoznod, hogy te milyen áldozatot hozol mások felszabadításáért.

Egyik barátom azt mondta, hogy bárhová ment, Aaron mindenütt fákat ültetett. Elképzelem, hogy ezek a magok a mi szívünkbe és elménkbe vannak elültetve. Ki fognak csírázni, és óriási, erős fákká fognak nőni, mély gyökerekkel, amelyeket azért növesztenek, hogy átvészeljék a rengeteg harcot, amely előttünk áll ezen a lángoló bolygón. Egyenesen állnak, amíg csak tehetik, ahogy Aaron is, de előtte még szétszórják magjaikat, amiket elültetnek szeretteink szívében, és aztán azok a magok is fává nőnek. Mi pedig folytatni fogjuk ezt a küzdelmet, amíg meg nem születik az a gyönyörű világ, amiről Aaron tudta, hogy megérdemeljük.

---

Ő volt az, akire igazán szükségünk volt

T Bear

Úgy tűnik, hogy sokan csak úgy tekintettek Aaronra, mint valakire, aki a hadseregben szolgált. Az online baloldaliak és a liberális média egyformán gyorsan elvetették a szavait és a tetteit, és inkább úgy döntöttek, hogy puritán eszmék alapján ítélik el, amelyek ugyanolyan rosszak, mint azok, amelyek elől egész felnőtt életében próbált menekülni.

A következőket annak tudatában írom, hogy a bajtársaink el fogják olvasni. Szeretnék valami nagyon mélyértelműt mondani, ami talán elgondolkodtathat bennünket arról, hogy miért vagyunk hajlamosak olyan gyorsan eldobhatónak tekinteni másokat, de nem hiszem, hogy sikerülni fog. Csak remélhetem, hogy ennek válasznak a terhét együtt viseljük majd.

Bár egész életemben anarchisták között voltam, ez a nemrég radikalizálódott, 25 éves, aktív szolgálatot teljesítő légierős volt az – akivel csak két évet töltöttem-, aki megmutatta nekem a láncaimat – jóval azelőtt, hogy úgy döntött, elhagyja ezt a világot.

Aaron minden egyes emberre, akivel találkozott, ilyen hatással volt. Hihetetlenül elkötelezett volt a mély bizalmon és megértésen alapuló kapcsolatok kialakítása iránt – mindig ő volt az első, aki felhúzott szemöldökkel válaszolt egy fontos kérdésre adott gúnyos válaszra. Soha nem hagyott szó nélkül egy feltételezhető sérelmet sem. Mindenkinél jobban megtestesítette az anarchista szellemet, azt a mélyen emberi érzést, ami mindenki javát, a szabadságot és az igazságosságot mindenki számára, a szolidaritást és az emberek közötti szeretetet takarja.¹

Ő volt az, akire igazán szükségünk volt. Arra bátorítalak benneteket, hogy emlékezzetek Aaron szavaira és tetteire, amikor legközelebb arra készültök, hogy valakinek a megélt tapasztalatait lekicsinylitek. Arra bátorítalak benneteket, hogy gondolkodjatok el a kapcsolataitokon, és azon, hogyan enyhítsétek az ellenőrzést és a kényszerítő hatalmi dinamikát. Arra bátorítalak benneteket, hogy építsetek egyre mélyebb kötelékeket a társaitokkal. Becsüljétek meg őket most. Nem éri meg elveszíteni őket.

---

Barátom, Aaron

E

Barátom, Aaron kedves, együttérző és az elveihez hű volt, mindezt néha az idegesítővé válás határáig. Hihetetlenül reflektív volt és változásra hajlandó is, hogy megfeleljen az igényeimnek a kapcsolatunkban. Mindennél gyorsabban vált a legjobb barátommá.

Nagyon szerettem. Kevés dolgot bántam meg a vele való kapcsolatom során. Következetesen nyitott, így sebezhető voltam, amit ő viszonzott. Mindent elmondtam neki, amit iránta éreztem, méghozzá sokszor. Annyi időt töltöttem vele, amennyit csak tudtam, és nagyon örülök, hogy így tettem. Amitől ebben a pillanatban a legjobban félek, hogy a kapcsolatunk, a barátságunk, az a mély, mély szeretet, amit iránta éreztem, az összes belsőséges pillanat, az apróságnak tűnő dolgok, a nevetések, minden, amit mondott, mindez – attól félek, hogy én leszek az egyetlen személy, akiben ez mind megmarad. Nem akarom, hogy eltűnjön, nem akarom, hogy csak én és az én tökéletlen emlékezetem őrizze meg. Azt akarom, hogy az emberek tudják, hogy szerettem őt.

Szekta

Szeretnék némi háttér-információt nyújtani a barátom életéről. Ezt bizalmasan mondta el nekem, de most már nyugodtan megosztom veletek, mert már nem él, de szeretnék segíteni, hogy mindannyiótok számára megérthetővé tegyem őt. A sajtó is megkeresett embereket a múltjából, így ez ettől függetlenül ki fog derülni, és azt hiszem, ezeket jobb, ha egy bajtársától tudjátok meg.

Aaron egy szektában nőtt fel. Egy keresztény szektában, tulajdonképpen egy kolostorban, amit Jézus Közösségének hívnak. Ebben a szektában, ahogy az sok szektára jellemző, Aaront már egészen fiatal korától kezdve folyamatosan dolgoztatták. Fizetetlen [nem önként vállalt-a ford.] munkát végzett a közösség által szervezett előadóművészeti programok intenzív képzésében, vagy istentiszteleteken való részvétellel. Ez mélyen traumatizálta őt, részben azért, mert mindezt úgy, hogy közben meg kellett küzdenie a neurodivergenciájával is, amely hátráltatta a feladatok elvégzésében.

Nagyon fiatalon meg kellett tanulnia színlelni, úgy érezte, hogy ellopták tőle a gyermekkorát. Tizenévesként egyik nyáron, minden nap és több munkahelyen is kellett dolgoznia, hogy elég pénzt keressen ahhoz, hogy kifizethesse egy előadóművészeti program tandíját értelmetlenül, csak azért , mert azon kötelezően részt kellett vennie.

A Jézus Közösségében mindent a szégyen és a bűntudat, valamint a kiközösítés veszélye motivált. Ez erős hatással volt rá, és alapvető hatással arra, hogy mennyire tudott és mennyire nem tudott kapcsolatokat kiépíteni emberekkel. Ez az oka annak, hogy a saját védelme érdekében elhagyta a SACC-t [San Antonio Collective Care]. Hihetetlenül szerencsés voltam, hogy én olyan kapcsolatot tudtam kialakítani vele, amilyet kialakítottam.

Az, hogy egy szektában nevelkedett, lényegében egy kis, zárt társadalomban, ahol a miénktől eltérő kulturális normák uralkodtak, képessé tette Aaront arra, hogy meglássa és jobban felismerje a társadalmunk azon normáit és tulajdonságait, amelyeket nekünk nehezebb észre venni, mert minket ezekre kondicionáltak.

Látta a rejtett fasiszta logikát és a szektaszerű tendenciákat, amelyekkel nap mint nap érintkezünk. Olyan módon látta és érezte, ahogy én nehezen érzem és értem meg őket az intellektuális szinten túl. Mindig nagyon titokzatos volt a múltjával kapcsolatban, és mindent megtett, hogy ne kelljen hazudnia róla. Páran emlékezhetnek rá, hogy olyanokat mondott, hogy „valahogy úgy ” vagy „valami olyasmi”, amikor arról kérdezték kérdezték, játszott-e színdarabban vagy zenekarban.

Amikor ott élt, teljes mértékben hívő volt, részt vett az összes megszégyenítő rituáléban és az egymásnak ártás körforgásában. Teljesen át- és megélte azt a valóságot. Az a tény, hogy képes volt elmenekülni ettől az ideológiától és az a zsigeri élmény, hogy le tudta romboni magában ezt a világot, ezek tették olyan hihetetlenül elvhűvé és elkötelezetté őt a hierarchia eltörlése mellett.

Amit megváltoztatott és ami megváltoztatta őt

Egy alkalommal sms-eztünk, és én azzal piszkáltam őt, hogy úgy sms-ezik, mint egy hetero férfi (márpedig az volt). Soha nem használt emojikat vagy olyan nevetést kifejező kifejezéseket, mint a „lol”. Ez hihetetlenül idegesítő volt. Miután megkértem rá, rögtön igyekezett ezen a dolgon változtatni, gyorsan és következetesen.

Máskor politikai vitát folytattunk a húsevés és hústermelés etikájáról. Mint egykori vegánnak, egy csomó érvem volt, ahogy neki is. Egy ponton a beszélgetés a növényekre terelődött, ekkor Aaron kijelentette, hogy szerinte a növények nem többek, mint biológiai gépek, amelyekből teljesen hiányzik az élet, vagy legalábbis az a lényegiség, ami erkölcsileg értékessé és védendővé tehetné őket úgy, mint az állatokat. Őszintén szólva nagyon megdöbbentett. Hosszasan magyarázva kifejtettem neki, hogy téved, és azt mondtam, olvassa el a Braiding Sweetgrass-t, de csak valahogy úgy, ahogy az ember azt mondja egy másik embernek, hogy olvasson el egy könyvet, de valójában nem várja el tőle. Úgy tűnt, hogy a beszélgetésünk nagyon felkavarta, és a téma a következő hetekben még néhányszor előkerült. Az Ohioba vezető úton meghallgatta a Braiding Sweetgrass-t, és írt is sms-t nekem róla. Nagyon tetszett neki. Azt hiszem, átformálta a világnézetét.

Az elvhű

Aaron meglátta a hierarchiát és az igazságtalanságot és a saját szerepét a rendszerekben, és gyűlölte azt. Bűntudatot érzett a helyzet miatt, amelyben felnevelkedett; a bűntudat volt az elsődleges érzelem, amelyen keresztül a legtöbb dologgal foglalkozott. Nagyon szomorú vagyok, hogy nem sikerült ebből teljesen kigyógyulnia.

Nagyon szerette a macskáit. Az ellentmondás, hogy valakit, akit szeretsz, birtokolni kell, erősen nyomasztotta őt. Folyamatosan azon gondolkodott, hogyan tudná a legmegfelelőbb otthont nyújtani nekik, és hogyan igazodjon ehhez a domináns viszonyhoz, a teljes uralomhoz a cselekvőképességük felett. Láttam, hogy ez őszintén nyomasztotta.

A barátom nem volt hajlandó kimondani olyan szavakat, mint őrült, bolond vagy béna, mivel ezeknek a szavaknak a használata a fogyatékosság megkülönböztetésben gyökereznek. Állandóan a béna szó használata miatt dorgált engem. Nem mondta ki a „fuck” szót, mert a nőgyűlölet és a hetero-patriarchátus gyökereit látta benne.

Aaron a demokrácia szót sem szerette olyan okokból, amelyeket most túl hosszú lenne elmagyarázni; sokszor vitatkoztunk ezen; ez egy visszatérő dolog volt.

Aaron törölte a Signal alkalmazást, mielőtt felgyújtotta volna magát. A bajtársai iránti szeretet és védelem utolsó cselekedete volt ez…

Kivonatok

Nagyon nyílt – és ezért sebezhető – voltam Aaronnal, és erre büszke vagyok. A sebezhetőség bizalmat épít, és elmélyíti az egymáshoz való kötődésünket; ez olyasvalami, aminek a művelésén aktívan dolgozom. Ebből a célból szeretnék részleteket megosztani azokból a dolgokból, amiket neki írtam:

„Minden kapcsolatunk megváltoztat, formál minket. Ha megnézem azokat az embereket, a barátaimat, akiket a legjobban szeretek, azokat, akikkel a legbizalmasabb, szeretetteljes kapcsolatom van, akkor meg tudom mondani, hogyan változtattak meg engem. A modorosságokat, szokásokat, beszédfordulatokat vagy világnézetet, amit átvettem tőlük. Ez büszkeséggel és hálával tölt el. Semmi kétség, hogy már megváltoztattál olyan módon, ami miatt büszke és hálás leszek, de úgy érzem, hogy az egyik dolog, ami a legjobban fáj, az az a gyász, hogy elvesztettem ezt a lehetőséget, hogy ezt folytasd…

Bárcsak még jobban megismerhetnélek. Annyi minden van még, amit meg szeretnék tudni rólad, és annyi más dolog van, amit szeretném, ha te is tudnál rólam. Bárcsak közelről láthatnám a folyamatos politikai fejlődésedet, és bárcsak további hatást gyakorolhatnánk egymásra. Bárcsak láthatnád az enyém, hogy változtass rajta, hogy jobb forradalmárrá tehess. Jó lenne látni téged a küzdelmünkben, hogy megtanuljak melletted és veled együtt harcolni. Szeretném, ha itt lennél.

Folyton ide képzellek. Elgondolkodva. De nem úgy, ahogy eddig ismertelek. Hanem most ebben a pillanatban, szabadon. Már megszabadulva a katonaság rabságától. Örülök annak is, hogy szabadon, harcolva képzelhetlek el, és elképzelem, hogy mennyire örülnél.”

Következtetés

Azt hiszem, nehéz lesz meggyászolni ezt a veszteséget úgy, hogy nem vehetek búcsút a testétől. [Aaron végakarata, volt, hogy ne legyen (katonai) temetése, hamvait pedig szórják majd szét, lásd alább- a ford.] Nem tapasztalhatom meg ennek fizikai és lelki hatásait, miután ő már nincs többé.

Aprónak és összetörtnek érzem magam a rendszerek nagysága és roppant tömege miatt, amelyek ellen küzdünk. Aprónak és tehetetlennek érzem magam ezekkel a rendszerekkel szemben, amelyek már több száz éve léteznek, és valószínűleg még több száz évig létezni fognak. Általában pont az ellenkezőjét érzem, de most nagyon kicsinek érzem magam. Hogyan találhatunk úgy békét ebben a világban, hogy nem válunk bűnrészessé? Remélem, hogy Aaron megtalálta az övét.

De a támogatás, a közös gyász kifejeződése mindannyiótoktól, anarchista elvtársaimtól szerte az országban hatalmas volt és igazi csodálattal tölt el. Sokszor meséltem Aaronnak, hogy néha a bajtársaimra gondolva, egészen a sírásig hatalmába kerít a csodálat és a szeretet. Mindannyiótok támogatása az elmúlt napokban sokszor könnyekig meghatott. Nincsenek szavaim arra, hogy kifejezzem, mennyire szeretlek titeket. Egyszerűen csak szüntelen és tiszta csodálatot érzek.

Két dologgal szeretném zárni írásomat; néhány sorral Aaron végrendeletéből és egy verssel, amit azért gyakorolt, hogy azon a napon szavalja el, amikor leszerel a hadseregből.

Aaron végrendeletéből:

„Bocsánatot kérek a bátyámtól és a barátaimtól, hogy így hagylak itt benneteket. Persze, ha igazán sajnálnám, nem tenném ezt. De a gépezet vért követel. Ez az egész nem igazságos.

Azt kívánom, hogy a maradványaimat hamvasszák el. Nem kívánom, hogy a hamvaimat szétszórják vagy eltemessék, mivel a testemnek nincs helye sehol ezen a világon. Ha eljön az idő, amikor a palesztinok visszaszerzik az ellenőrzést a földjük felett, és ha az ott élő emberek nyitottak lesznek majd erre a lehetőségre, akkor szeretném, ha hamvaimat egy szabad Palesztinában szórnák szét.”

---

A birodalom nevelt fel engem

–vers Anansi könyvtárából

Katona voltam érte, mielőtt még nevét tudtam volna
Halálra szántak, mielőtt még nevemet tudtam volna

Kézzel kovácsoltak örök háborúra

Harcra neveltek, a birodalom őrzőjének.

Katonának neveltek

Engedelmeskedni teremtettek

Hogy térdre boruljak és imádjam a hangját…

Vér, pénz, tőke és olaj királyának koronája

Engedelmeskedj a végrehajtóinak, imádkozz a zászlónkhoz.

Istenünk az állam és háború az ő balladája.

És katonának neveltek téged

Fékezd nyelved, gyermekem, hallgass, kérlek!

Nem tudtad, Istenünk a fejedbe lát?

Lát gondolatot és képeket.

Akarattá formál rettegést és félelmeket.

Kérdezz túl sokat.

Lásd a ködön túli dolgokat

Hazugsággal szembe igazságot szegezz, emeld fel a tömeget.

Valódi igazságért harcolj és hamarosan észreveszed

Gyönyörűségét fegyvereinknek, amiket most neked és nekem szegeznek.

Végül az állam nem ismer hűséget

Mert mindkettőnket katonának neveltek

Bámulj ablakokon át és figyelj minden utcát

Figyelmezd George Jackson minden szavát

Őrizd a disznókat, soha ne aludj

A puha, magas fűben

Villanógránát a sötétben

Embertömeg bombázása

Tüzek gyúlnak nemsokára

Éjszakai zaklató

Egy drón

Ragadozó

Könnygáz és lángok

Bakancsok az otthonodba’

Házról-házra kutakodva

Hogy kiengesztelj, vesd magad térdre

Mi nézzük majd mind szótlanul, félve

Így haladhatunk előre tovább, lángokba borítjuk Rómát

Hogy pánik legyen az utcákon

Rendőri erőszak és zavargások

Könyörtelenség elől menekülő elkeseredett lázadások

Míg a bűntudatot a rászorulók vállára veti

Az igazságért harcolni a bűnök legnagyobbika

A birodalom kezdete óta halállal bünteti

És ők engem katonának neveltek

Hátamon már a szájkosár

A csizmák az ajtómnál

A sok fegyver már, mind egy halomban áll

És ahogy az őseimet énelőttem

A golyózápor felszabadít engem

Expressz egynapos kiszállítás

Állam Istenedtől teneked

Hűséget az uradtól ne várj

Engem katonának neveltek

---